Rovarok és gombák támadták meg az erdőcsinádi református templomot, Lukácsy Szilamér erdőcsinádi református lelkésznek és közel ötszáz hívének nagy gondot okoz mindez. Kolozsvári és budapesti szakemberek megállapítása szerint az 1783 és 1789 között épült templomot ötféle rovar és hatféle gomba támadta meg. Az elmúlt években sikerült felújítani a tornyot, de májusban a templomhajó mennyezete szakadt be két helyen, szerencse, hogy korábban aládúcolták. A presbitérium segélykérő leveleket küldött szét a nagyvilágba, de ennek eredményei még váratnak magukra. A kormány kétszázmillió lejjel hozzájárult a munkálatokhoz. Lukácsy Szilamér szerint az RMDSZ vezetőségével való szembefordulása jelentős támogatástól fosztotta meg a templomot. Marosvásárhelyen a tudtára adták, miért nem kaphatja meg az előzőleg biztosra ígért segélyt. A tiszteletes pedig folytatná az öregotthon építését, tájmúzeumot alakítana ki, internetszobát hozna létre, és szobrot állítana Szutsáky Ferenc helyi földbirtokosnak is, aki jó kétszáz évvel ezelőtt a templomépítést elkezdte. /Szucher Ervin: Mentik a menthetőt. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./
2006. május 26.
Erdőcsinádon az I–VIII. osztályos általános iskola az egykori patrónus, Szutsáki Ferenc nevét vette fel. Május 25-én a gyülekezet, az iskola pedagógusai, a gyerekek, a meghívottak a templomban kezdték e jeles nap rendezvénysorozatát, ahol Lukácsy Szilamér református lelkész hirdetett igét. „Nekünk, akik idén ünnepeljük a marosvásárhelyi schola particula fennállásának 450. évfordulóját, s akiknek évszázadokon át jól kiépített oktatási hálózatunk volt, ma küzdenünk kell, hogy ismét saját óvodáink, iskoláink és egyetemeink legyenek” – fejtette ki. Nagy Ildikó, a Haza a magasban vetélkedő nyertese szavalta el Reményik Sándor Templom és iskola című költeményét. A népének felemelkedését támogató Szutsáki Ferenc 1723-ban született a Kolozs megyei Szucsákon. 1771-től Maros-Torda vármegye főispánja volt. Vagyonából sokat adományozott iskola- és templomépítésre. Körülbelül 60-70 erdélyi iskolát – köztük a marosvásárhelyi Református Kollégiumot – és templomot támogatott, az iskolamesterek, kántorok, tanítók fizetését saját adományával pótolta. Ő alapította az úgynevezett árvaszéket, amely az árva gyerekek nevelését vállalta fel. Gyereke nem volt, vagyonának legnagyobb részét Erdély kulturális fellendítésére szánta. Az erdőcsinádiak ezért döntöttek úgy, hogy az utókor annyival tartozik neki, hogy iskolájuk az ő nevét viselje. A névtáblát Incze Jenő polgármester leplezte le. Az ünnepi műsor a művelődési otthonban folytatódott. A környék egyetlen magyar nyelvű nyolcosztályos iskolájának jövője a gyereklétszámtól függ, küzdeni kell érte. /Mezey Sarolta: Névadó ünnepség Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
